Kosár

Versből intarzia

Szeretném veletek megosztani egy vers ihlette intarzia képemet. A verset egy középiskolai tanárom írta – Juhász András – és mikor hallottam tőle, azonnal létrejött egy kép a fejemben. A friss élményekkel hazatérve egyből ceruzát és papírt ragadtam és elkészítettem a rajzot, miközben még a vers csengett a fülemben és a lelkemben. 

mécses rajz vázlat
Mécses vázlat rajz

Az anyagválogatás

Mikor elkészültem a rajzzal, csak ezután jött a feladat neheze. Ilyenkor általában kiteszem a falra a rajzomat és van, hogy napokig csak nézem. Próbálok elmélyülni teljesen a képben, hogy a megfelelő színvilágot használjam fel a kép teljes harmóniájához. Ahogy a fejemben összeállnak a színek, neki is esek az anyagok kiválogatásának. Halkan jegyezném meg, hogy ez sem mindig 100%-os garancia a sikerre. Van, hogy a fejemben nagyon jól passzol a két faanyag egymáshoz, de mikor elérkezek az anyag beillesztéséig és odapróbálom, már sajnos nem azt mutatja, amit kellen. Ilyenkor jön az újragondolás, újra falra rakás, nézegetés és anyagválogatás. Szerencsére ez nem sűrűn szokott (már) előfordulni. A 15 év alatt sikerült annyi tapasztalatot összegyűjtenem és rengeteg sok faanyagot megismernem, hogy már a színek harmonizálása nem szokott gondot okozni. 

Túl a nehezén

Számomra a felületkezelés a legélvezetesebb dolog az intarzia készítésben természetesen csak a vágások után. Szerintem elképesztő, hogy egy pici szike segítségével képes vagyok a faanyagokat megmunkálni, formát adni nekik és létre tudok hozni belőlük bármilyen képet. Még ami csodálatos, az az hogy minden faanyag más és más és ezt mind érezhetem a szikém alatt. Más érzéseket kelt bennem vágni a diót, mint pl a rózsát. Más a tapintása, az illata sőt még a hangja is. Fantasztikus hogy mind a négy érzékemre képes hatni és ezt mind a természetnek köszönhetem. Általában a kép kitalálása és az anyagok összeválogatása a leglassabb folyamat, de ha ezekkel megvagyok, akkor már nagyon gördülékenyen tudok haladni. 

Büszke vagyok erre a munkámra, hiszen pont olyan lett, amilyet megálmodtam és nem utolsó sorban a vers írójának is nagyon elnyerte a tetszését. Remélem, sikerült nektek is átadnom ezt az életérzést

Ha van kedvenc versed Küldj egy üzenetet, hadd inspirálódjak és alkossak hozzá egy intarzia képet!

A vers

Mécstartók

 
Mécstartókról álmodom,
Mécstartókról, fából,
Ők mesélnek nekem,
Emberről, világról.
 
Szépen sorba állnak,
Mécsesekre várnak,
Hirdetik a szépet,
S bár tudják a tűz éget,
Mégis befogadják.
 
Mind-mind különböznek,
Mégis egy a vágyuk,
Hordozni a tüzet,
Hirdetni a hitet,
A fényt befogadni.
 
Talán nem is álom,
Magamnak csinálom,
A kis mécstartókat?
Magam örömére,
Díszítve, fényezve
Rakom sorba őket?!
 
Erős a kísértés,
Én legyek a mécses,
Tudással, szépséggel,
Szeretettel ékes,
Saját tüzet gyújtsak,
Saját fényem szórjam,
Díszes mécstartóba,
Saját magam rakjam.
 
Mécstartókról álmodom,
Mécstartókról, fából,
Ők mesélnek nekem,
Emberről, világról.
 
Azt mondják, nem álom,
Nekem magamnak kell
Mécstartóvá válnom.
Mikor őket gyártom,
Magamat formálom.
Magam fűrészelem,
Metszem le mi férges,
Silány nem maradhat,
Csak ami értékes.
És hogy elkészüljek,
Mécstartóvá legyek,
Hagynom kell, hogy fájjon,
Mikor a mécsnek üregét,
Önmagamba vájom.
 
Nem lehetek mécses,
Melegítő, fényes,
Magában értékes.
Nem vagyok rá képes.
 
Mécstartókról álmodom,
Mécstartókról, fából,
És talán nem álom,
Hogy egyszer sikerül,
Mécstartóvá válnom.
Hordozni a tüzet,
Hirdetni a hitet,
A fényt befogadni.

-Juhász András-