Hogyan készül az Intarzia, képről képre
Az első és nagyon fontos feladatunk az, hogy legyen egy elképzelésünk arról, mit is szeretnénk megvalósítani. Az intarzia képünk bármit lehet, akár tájkép, portré, mesefigura, tényleg bármi. Én az egyszerűség kedvéért egy kis íves mintát választottam és annak elkészítését fogom bemutatni.
Mikor megvan a mintánk, van egy másik nagyon fontos feladatunk ez pedig nem más, mint a furnér ill. furnérok kiválasztása. Ez általában számomra is néha gondot okoz, mert nagyon nehéz látni a kész képet különböző faanyagokkal. Viszont hagyni kell magunknak időt és türelmet a teljes siker és a kellő hatás elérésének érdekében. Amire még érdemes
odafigyelni az a fának a rajzolata, nagyon sok képnél előnyt lehet kovácsolni a fa erezetéből. Van, hogy ha ügyesek vagyunk és még össze is forgatjuk az anyagokat, nagyon jó kis intarzia képet kaphatunk. Akad olyan is, hogy egy teljesen önálló képet kapunk, csak a fa rajzolatából. (A természet is egyfajta művész). De ezt majd másik alkalommal mutatom be. Maradjunk a motívumoknál.
Szóval, megvan az anyagunk, megvan a mintánk. Az első lépésünk, hogy a furnérra felrajzoljuk a mintát, akár indigóval akár szabad kézzel. Én egy kicsit megvastagítottam a vonalakat, hogy mindenki számára jól látható legyen. Az alapomnak Dió furnért választottam, a mintának pedig Juhar furnért. A képet 17 cm*14 cm- ben készítettem el.
Hogyan tovább?
A következő lépésben a mintának az egyik részét kivágom, nagyon ügyelni kell rá, hogy ne törjön ki
a furnér, mert egyrészt nehéz pótolni, másrészt
pedig ha hiányzik a képből egy kis darab az máris ront az esztétikai élményen.
Valaki elsőre átszokta vágni a furnért, én óvatosabb vagyok vele és kétszer háromszor áthúzom rajta a kést, hogy átvághassam.
Ügyelni kell az ívekre is, hogy ne töredezettek vagy szögletesek legyenek, lendületes, határozott metszéseket kell csinálni, hogy szép és harmonikus legyen a végeredmény.
Minden anyagot másmilyen érzés vágni, az egyik túl puha a másik túl kemény, létezik olyan kemény szálszerkezetű anyag, ami vágás közben eltérítheti a szikénket, így biztos kéz kell hozzá. Viszont létezik, olyan puhaságú fa, ami olyan érzetet kelt, mintha hungarocellel dolgoznánk.
A következő feladatunk az, hogy kitöltsük valamilyen másik anyaggal azt a lukacskát.
Erre a célra választottam a Juhar furnért, nagyon jó vele dolgozni és a sötét háttérben jó kontrasztos és így sokkal jobban kifogja magát dobni az alkotásunk.
Először is a minta alá helyezem a Juhar furnéromat és jól rányomva egymásra a két anyagot, átkarcolom a felületére a mintát. Szintén óvatosan húzom a késem mert még ilyenkor is adódhatnak sajnos “balesetek”. Mindig a legrosszabb helyen és időben törik ki a mi kis anyagunk, ami igen bosszantó dolog tud lenni, pláne hogy olyan picike az egész, hogy meg se találjuk a hiányzó darabot. Tehát akkor újra meg kell vágni az egészet.
Ennél a lépésnél is odafigyelve kell cselekednünk, mert a forró só hatására egy pillanat alatt szénné ég az anyagunk. Vagy ha még szétégés előtt vesszük ki, de már jócskán kormos, akkor nagy rá az esély, hogy összefog menni a darabunk és már kotyogni fog a helyén, ami szintén rossz renomé. És ismét lehet elölről kezdeni. Jó kis játék.
Íme elkészült a megperzselt kis darabkánk és már mehet is be a helyére.
Elkészült az első darabunk. Amit behelyezhetünk a helyére és fugpapírral ideiglenesen rögzíthetünk.
Nagyon szépen mutat. DE ezen kívül még mindig tudjuk növelni a hatást. Méghozzá egy kis perzseléssel. Ezt az eljárást nem minden esetben szokták használni. Inkább csak akkor ha térbeliségre szeretnénk törekedni.
A perzselés annyit tesz, hogy finom szemcsés sót, vagy homokot felhevítünk egy serpenyőbe, amikor elég forró, a kivágott darabot ott perzseljük meg ahol a térbeliség kívánja.
És voala
Máris kellemesebb és lágyabb látványt nyújt ez a kis apró trükkünk. Persze ez nem minden képnél alkalmazható.
Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint a lépéseket ismételgetni. Ez maga az intarzia. Kicsit olyan, mint a puzzle, csak itt te magad vágod ki a darabokat. Sok türelemre és időre van szükségünk, ha minőségi képet szeretnénk készíteni.
Egy-két kép, még a készülési folyamatról, majd a következő bejegyzésembe megmutatom a ragasztási, csiszolási és felületkezelési folyamatot.
2 thoughts on “”
Ez bizony, nagyon dögös! Extra gratula!
Nagyon szépen köszönöm 🙂