Az utolsó lépések
Az intarzia csiszolása és felületkezelése
Sikeresen elérkeztünk az utolsó fázisunkhoz, hogy a képünk immáron kész legyen és végre kitehessük a falunkra vagy akár az asztalunkra.
Kész a mintánk, megcsináltuk a préselést, adtunk egy szép keretet a képnek, most itt az ideje, hogy csiszolgassunk egy kicsit.
Első sorban keresnünk kell egy megfelelő helyet a porolásra. Én a jó öreg természetet választottam, egyrészt mert jó idő van, másrészt pedig így nem szükséges pormaszk.
Többfajta szemcsés csiszolópapír létezik. Ebből a rengeteg fajtából én csak a 80-as, a 100-as és 120-as papírt fogom használni. (előfordul, hogy 180-as csiszoló szivacsot használok)
Első körben mindig a durvább csiszolópapírt használjuk (80-as). Ezzel szépen kitudjuk egyengeti a kisebb szintkülönbségeket. Ügyelnünk kell a csiszolásra, nehogy átcsiszoljuk a furnérunkat, mert akkor az esetek többségében mehet a kukába az alkotásunk. Főként a kép széleinél kell ügyelnünk, mert ott tudjuk a leghamarabb átcsiszolni.
Erre a célra van 0,3-0,4 mm vastagságunk. (Tehát nem túl sok)
Miután szépen egy síkra csiszoltuk a képünket, jöhet a papírcsere és neki is eshetünk 100-as papírral csiszolni.
Így a kisebb karcokat kitudjuk csiszolni, amit esetleg a 80-as papír hagyott maga után.
Végül a 120-as papírt vehetjük elő és azzal fojtathatjuk a munkát. Azért van szükség ennyiféle papírra, hogy szép sima homogén felületet tudjunk létrehozni.
Másfelől pedig a felületkezeléshez elengedhetetlen a szép sima csiszolt felület, így egységesen tudja beszívni a faanyag a felületkezelő anyagunkat és szépen eltud rajta terülni.
Ha valaki megfogja a képünket, sokkal kellemesebb érzés, ha sima a felület, minthogy szúrós, szálkás (“szőrős”) a kép.
Jöhet a finom csiszolás
Ha végeztünk a gépi csiszolással, kicsit kézzel, csiszolószivaccsal utána dolgozhatunk. Mikor elértük a kellő simaságot, jól le kell portalanítanunk a képünket, ha kell akár kis nedves ronggyal is áttörölhetjük.
És a várva várt felületkezelés
Felületkezelésből is több fajta létezik. Ebből én az olajozást fogom leírni, mert az esetek többségében én azt szoktam használni. Egyrészt mert természetes anyag, másrészt pedig sokkal szebben kihozza a fa erezetét és színét. Felhordása ecsettel vagy puha ronggyal történik. Első rétegben kicsit vastagabban kell felhordanunk, hogy a faanyag a pórusaiba is bejusson az olaj. Egy-két óra száradás után ismét felviszünk rá egy réteget, de ez már lehet vékonyabb. Szintén egy-két óra elteltével a be nem szívódott olajat puha ronggyal beledörzsöljük az anyagba.
Mikor teljesen megszárad az anyagunk, akkor elkészültünk a képünkkel. Most már büszkén díszíthetjük vele otthonunkat vagy akár meglephetjük vele barátunkat, családtagunkat. 🙂
Remélem tetszett a kis bemutatóm. Köszönöm a figyelmet.
Észrevételeket, tippeket, megjegyzéseket szívesen fogadok.